Szívszorongás nincs többé pánik egészség

Az idegkötegek, melyeket a gyulladásos folyamat megroncsolt, vagy elpusztított, lassan újrafejlődnek. A végtagokban csaknem egy méter hosszúságú idegfonalak nőnek ki újra: ezt kell megvárni. Már tudok járni, csak nagyon nehezen. A nagy fájdalomroha-mok, az érző idegek gyöki gyulladásának kisugárzásai, egyelőre elmúltak. Alszom, kevés altatóval. Nem csupán a betegségről és az egészségről, életről és halálról, gyógyulásról és orvosokról meditáló bejegyzések nagy száma jelzi ezt a diáriumbanhanem maga a szívszorongás nincs többé pánik egészség, a naplóírás ténye is.

Jóllehet Márai már ifjú fejjel, ben megtalálta s ki is próbálta ezt a zsánertbizton állítható: az újrafölfedezést s a végleges visszatérést hozzá a hűdés kiváltotta megrázkódtatásnak köszönhetjük.

A diárium a legalkalmasabb műfaj a személyes élettények, apró bb események s a velük egybefonódó avagy tőlük független tűnődések rögzítésére, és korántsem véletlen, hogy az as Napló a még beteg, de már felocsúdóban, mintegy újjászületőben lévő ember tudatán szeszélyesen átkószáló régi emlékképek megörökítésével kezdődik.

A kérdés megválaszolhatatlan, annyi bizonyos csupán: a sokszorosan vérnyomáscsökkentő tinktúrák határhelyzetben egzisztáló író fölépülése után sem lett hűtelenné a diárium műfajához.

Tovább vezette Naplóját, építvén a töredékekből egészet.

Hihetnők: a már hosszabb ideje érlelődő regénnyel hamarosan elké-szült a szerző — ám nem így történt. Az általában könnyen s gyorsan dolgozó Márai a Sirály papírra vetéséhez — holott sok gondja volt vele — még egy szívszorongás nincs többé pánik egészség esztendő sem kel-lett!

Kettős tükörben avagy “Az értelem semmi. A szenvedély minden”

A Napló tanúsága szerint közvetlenül Harsányi Zsolt halála után Harsányi Mintha március tizenkilencedikén a német megszálláskor: L. Nem hallom a hangom Dolgozom, de valami nincs rendjén, bennem, a munkámban, köztünk, munkám és közöttem.

Nem hiszek többé munkámban.

Nevezik stressz betegségnek is. A pánikbetegséggel rokon betegségnek számítanak a fóbiák és az általános szorongás. A pánikbetegségről, annak okairól és a kezeléséről tudhat meg többet a következőkben. Pánikbetegségnél esetenként a szorongás os reakciók — mint például légszomj, heves szívverés, szédülés — olyan mértékben feltorlódhatnak, hogy hirtelen rémálomszerű pánikrohamok törnek ki az egyénen. Elveszíti a kontrollt, akár úgy is érezheti, meg fog halni.

Dolgozom, mert máskülönben megdöglöm. De a munkában hinni kell, az emberekben hinni kell. S nincs módom többé erre.

Ezért nem ér sokat az egész; valószínűleg semmit sem ér. Az irodalom feladata alacsony vérnyomás magas pulzus szédülés a telekkönyvi vagy bűnügyi valóság ábrázolása.

A látomást kell fel-idézni, a vízió ködképét rögzíteni: ez az irodalmi valóság. A többi számadás, regényes beszámoló. Belülről nincs közöm e feladathoz. De ha elkezdtem, becsületből be kell fejezni; ahogy egy bűntettet is befejez az ember.

Pánikbetegség |

A megoldás tisztán, érzékletesen, plasztikusan áll elém a sötétben — az egyetlen, »gyakorlati« megoldás, melyet nem lehet »kitalálni«. S most látom, mintegy érintem, mint valamilyen csodálatos ajándékot, krisztkindlit. Miféle folyamatok ezek a lélekben? Nem tudom. De nem igaz, hogy a háború, a bujkálás, a nyomorúság okozták ezt a tespedést; egyszerűen nem volt látomásom arról, amit írni akartam; s most van.

Ha élek a következő hetekben, be tudom fejezni a regényt. A megoldás ennyi: a szenvedély erősebb és igazibb tartalma mindennek, ami az emberrel történhet, mint az értelem és a kéj. Önítélete szigorú bizonyos vonatkozásokban kíméletlenül szigorú és roppant tanulságos. Lámpalázasan olvastam, s aztán megkönnyebbülten aludtam el. Rosszabbat vártam. Az első rész, az öngyilkosság, az utazás, a hangverseny maradhat. A betegség és a befejezés hosszú, elnyújtott, ismétlodésekkel telített.

Három erős húzással — soha nem húztam még prózai könyvemből, — tudok valamennyire segíteni ezen. Nem jelentékeny könyv, de nem is érdektelen: kimond valamit. De nem bírom a hangját, öklen-dezem tőle: ezt a vernyomás érték Márai-hangot, szívszorongás nincs többé pánik egészség a vége felé — két-három év előtt!

Gyűlölöm ezt a hangot.

Dr. Tarján Zsuzsa

S a műfajt, mely belőle következik Ha lesz még valami, más lesz és másként. Úgy hat reám, mintha idegen író könyvét olvasnám — egy népszerű és divatos író könyvét, aki kétségtelenül tehetséges, de én nem szeretem írásait, s nincsen hozzá sok közöm. Hasonlóképp történt példának okáért a Sirállyal és A Garrenek művének utolsó kötetével is. Persze, ritkán találkozhatni oly kategorikus elhárítás-sal, mint aminőben A nővér részesült. Az olvasóközönségnek — jelzi ezt a második kiadás — gyönyörűségére volt Márai új könyve, az ítészek tetszését azonban már kevésbé nyerte el.

A nővér kritikai fogadtatása némi eufemizmussal legalábbis vegyesnek mondható. A mű mélyebb megértéséről alig egy-két bírálat a Passuthé s a Szentkuthyé, vagyis két gyakorló regényíróé tanúskodik.

Fenntartás nélküli elismerés jószerével nem is akad, több-kevesebb, apróbb és nagyobb kifogás szinte minden ismertetésben előbukkan.

Dr. Tarján Zsuzsa Kardiológus szakorvos bemutatkozása

A marxista szemellenzőtől, egyoldalúságtól mentes recenziók — túl a kötelességszerű avagy őszinte elismerő futamokon — főként esztétikai jellegű ellenvetéseket hangoztattak. Az egész expozíciónak Gyanítjuk, hogy e nem túl gyöngéd verdiktekhez Örley István könyörtelen Sirály-kritikája is szolgáltatott muníciót A Szegedy—Maszák Mihály adta interpretáció kétségkívül komplexebb és árnyalatosabb, ámde végső soron elmarasztaló, s meglepő módon nem a sokak szerint túlméretezett expozíciót, hanem a lezárást kifogásolja.

Föltehetően egy olyan részlet, amely nem kapcsolódik szervesen a regény világához. Ettől válik a regény melodramatikussá, mesterkéltté, kiagyalttá. Az érzékeny és érvényes megfigyelések közé Szegedy—Maszák analízisében úgyszintén apróbb pontatlanságok, illetőleg igazolhatatlan szívszorongás nincs többé pánik egészség vegyülnek. Bajosan vitathatnók, hogy A nővér eleddig legmélyebb, legautentikusabb elemzését Fried István — immár többször is emlegetett — tanulmánya nyújtotta.

Fried István sokkalta messzebbre megy ennél.

Pánikroham: tarthat 3 órán keresztül? Nagyon ijesztő!

E recenzió hozta szóba elsőként — ha csak futólag is — a görög tragédiákat, a haláljátékokat, az alvilági folyót és Eurüdikét, ez emlegette kariatidákként a kórházi nővéreket. Bármi kiváló elemzés is a Fried Istváné, természetesen nem egyedül lehetséges megközelítése Márai könyvének.

A nővér esetében is többféle megértéssel, vagyis többféle értelmezés-sel számolhatunk. Egy közülök a magunké. Egy-másra mutat, tükröt tart egymásnak e megjegyzések szerint a kisvilág s a nagyvilág, s kettős, sőt: hármas világ háborúról tudósítanak A nővér ívei: országok, népek közt zajlik az egyik, férfi ak és nő k közt folyik a másik, az egyén ek ben tombol a harmadik.

Három világ háború, amely egymásból következik, egyik a másikát involválja, s a három lényege, titkos törvénye ugyanaz. E hármas világháború-koncepció, a hármas, egymásból kinövő, egymással összeszövődő végzet eszméje nem A nővérben jelenik meg először.

Szerepel már — nagy nyomatékkal — a Sirály című re-gényben is. S a világ és Z. Válságok, összefonódó, illetőleg egymást visszaverő válságok sorát tárja elénk A nővér, s a fikcióban — magától szívszorongás nincs többé pánik egészség — a szerzőt őrlő krízis úgyszintén tárgyiasul. Részint az író, részint a zenész léthelyzeteibe, eszmélkedéseibe vetülnek ki a Márait személyesen foglalkoztató problémák: a szó, a nyelv mindenhatóságával kapcsolatos kételyek, a szkepszis az emberek, a világ, a dolgok átlátható s a tapasztalatok közölhető voltában, élet és munka, értelem és szenvedély, Erósz és Thanatosz örökkön újuló vitája és viszálya etc.

Kettős tükörben szemléli önmagát a regény alkotója, meg-osztván dilemmáit a két beszélő között. Sem az íróhős, sem a muzsikus nem alakmása Márainak, de egyik is, másik is az ő gondjaival viaskodik, anélkül, hogy kettejük problematikája — néhány érintkezési pontot leszámítva — találkoznék egymással. Két diskurzusuk 51— A zenész emlékirata, e sok mindent megvilágosító, hatalmas és töredékes monológ sem az író kérdéseire ad választ, s utóbbi a memoár kommentálására nem is vállalkozik.

Ám ha más-más irányba mutat is író és muzsikus problematikája, ha nem jön is létre köztük igazi párbeszéd, nincs kétség: Márai áll mindkettejük mögött avagy ő rejtezik mindkettejükbenhogy a saját létkérdéseit, mikor mérünk vérnyomást maga válságtudatát szólaltassa meg általuk.

Következik az eddigiekből, hogy A nővér is a krízisregények népes csoportjába tartozik. A harmincas-negyvenes évek során ez a típus, ez az alakzat olyannyira eluralkodott Szívkárosodás magas vérnyomás esetén nagyepikájában, hogy legfőbb jellemzői válságszituáció, feltűnően rövid időtartam, kevés szereplő, kevés helyszín, éjszakai szópárbaj, egymást váltó, dialógusnak álcázott monológok etc.

A szerző is megérezte nyilván a mechanizálás veszedelmét, s — e könyv a bizonyság reá — a szokvány képlet módosítására törekedett.

A nővér jellegadó sajátosságai noha ismét krízisregénnyel van dolgunk több vonatkozásban eltérnek a korábbi művekétől, ám a műfaj lényege megmarad.

Ezúttal is kevés fontos szereplőt vonultat föl Márai, a színhelyek száma ezúttal is csekély s a kevésből csupán kettő lényeges: a havasi fogadó és a firenzei betegházezúttal is akad szívszorongás nincs többé pánik egészség, éjszakai beszélgetés, nem is egy, a dialógusnak csupán a látszata teremtődik meg az első fejezetben, s valódi párbeszéddel a zenész emlékiratában sem gyakorta találkozhatunk.

Számottevő különbségekre a könyv időstruktúrájában és kompozíciójában bukkanhatunk. Feltűnik mindenekelőtt, hogy A nővér fordított kronológiát követ: a hat — nagyon is eltérő terjedelmű — fejezetből összerótt szöveg egésze a múltba utaltatik, de előbb kerülnek szóba az időben közelebbi események, mint a távolabbiak.

Az első két szívszorongás nincs többé szívszorongás nincs többé pánik egészség egészség a közvetle-nebb múltból tart a meghatározatlan jelen felé; minden harmadik hipertóniában szenved események — az utalások szerint 5.

A harmadik s a belőle egy rövid közjáték után kisarjadó ötödik rész logikája ugyanez, épp csak az években lépünk vissza: a muzsikus szeptemberétől tavaszáig örökíti meg a vele történteket, különös betegségének és gyógyulásának históriáját.

A hatodik utolsó fejezet alig néhány sor: az író kommentárját tartalmazza, s bár időjelzés nem akad benne, mintha a világháború befejeződését is sugalmazná Jelzi mindez a kronológia megbomlását, s jelzi azt is: A nővér időtartamát illetően is elüt Márai többi krízisregényétől. Átfogja az egyetemes válság a háború csaknem hat esztendejét, s a belé ékelt — s tőle nem független — magánválságok egy hét, illetőleg körülbelül hat hónap alatt zajlanak le.

A mű az eltűnt idő nyomában jár mindvégig, annak epizódjait idézi meg, teremti újjá s értelmezi egyszersmind, s az idő folytonosságában is, megszakítottságában is létezik: többé-kevésbé kontinuus bár váltakozó ritmusú az egyes fejezeteken belül, hogy diszkontinuitásában mutatkozzék a fejezetek között. Kimondhatjuk: a regény eseménysorának töredékes voltát leképezi a regényidő fragmentális volta — és megfordítva.

A nővér e sajátosságában is különbözik Márai más krízisregényeitől.

A lyukas lavórokban már színültig telt az este, és a trágyadombok köré, mint szent máglyákhoz vándoroltak a gyertyaszemű kandúrok.

Cselekményüket tekintve egy végből szabott, egyívű alkotások voltak amazok, s megfelelőn ennek, kurta idejük — a terjedelmes visszapillantó betétek ellenére is — inkább keltette a folyamatosság, mintsem a megszakítottság benyomását.

A regénybe illesztett emlékirat ötlete egyébiránt korántsem vadonatújmég Márai nagyepikai vállalkozásaira gondolva sem az. Próbálkozott ő már hasonló megoldással Idegen emberek című, viszonylag korai regényé-ben is.

A névtelen főhős, a Franciaországba szakadt magyar fiatalember fog ott memoár készítésébe, s ugyanazért ragad tollat, amiért Z. Érdemes följegyezni: az emlékirat-betét mindkét könyvben múlhatatlanul fontos szerepet játszik, méretük is tudatosítja ezt. Az Idegen emberekbe iktatott memoár a mű összterjedelmének majdnem a felét, A nővérbe épített pedig már több mint a kétharmadát teszi ki.

DD kérdése: Tisztelt Doktorno! Az lenne a kerdesem, hogy a Holteren mit jelent a silent ischemia, Milyen kovetkezmenyei lehetnek, Valaszat elore is koszonom Tisztelt Kérdező!

Persze, a két regény szembesítésekor — túl e lényegi hasonlóságon — az eltérést is regisztrálnunk kell. Az Idegen emberek külső, úgynevezett szerzői narrátort mozgósít, olyat, ki nem részese az általa teremtett szövegvilágnak, A nővér elbeszélője egyben a zenész memoárjának közreadója viszont a főszereplők egyike, s akár Z. A történetmondók funkciója, nézőpontja, kapcsolata a műbe ékelt emlékirattal etc. Az eleddig elszórt utalások, fabulatörmelékek megsejtettek tán már valamit a könyv gyér eseménysorából, ámde aligha eleget.

További fejtegetéseink világosabbá tételéhez nem szükségtelen summáznunk a mese legfőbb fordulatait. Mondhatnók úgy is: többé-kevésbé pontosan lát hat ta, hová akar megérkezni, az oda vezető út egy-két állomásáról szintén akad hat tak elképzelései, a mű problematikájáról nemkülönben.

A nővér egyik narrátora, az énformában beszélő író hivatásán kívül jószerével annyit tudunk csak meg róla, hogy budapesti lakos, föltehetően agglegény [ Egy, csak a legcsekélyebb kényelmet biztosító havasi fogadó vendége volt akkoron, pihenés, kiadós hegyi barangolások, nagy havak, villanó fagyok reményében, hogy köd és vigasztalanul ömlő eső ítélje többedmagával szobafogságra.

Tettüket Z. A kisszerű tragédiát követően szinte azonnal átfordul az időjárás; hóval, faggyal beköszönt a várva várt tél. A két eseményt — az önkéntes halált és az időváltozást — kauzális kapcsolatba vonni képtelenség. A háború, a sokféle emberi indulat, a szerelmi szenvedély, a betegség és a gyógyulás mind-mind érthetetlen és oktalan jelenség is a vizsgálódó ráció számára, s mégis: titkos kapcsolat-ban állanak egymással, s valamely hatalmas, józan gondolkodással, földi értelemmel föl nem érhető erő — a zenész szerint: Isten [ A magunk részéről úgy találjuk: szívszorongás nincs többé pánik egészség karteziánus elmének ismert Márai e regénye még határozottabban tagadja az ész, az szívszorongás nincs többé pánik egészség elv mindenhatóságába vetett hitet, mint tette volt ezt például az Eszter hagyatéka, a Déli szél avagy a Sirály.

Az író estefelé sétára indul a behavazott rengetegben, merengve a nemrég történteken, a világ, az emberek, a szenvedélyek érthetetlen mivoltán, a ráció erőtlenségén, hogy egy tisztáson Z.

Diskurzusuk némi szünet után a vacsoraasztalnál folytatódik. Azóta él, ahogy tud.